Sokat emlegetjük a modern kalligráfia workshopokon is a “round hand” típusú tradicionális kalligráfiákat, hiszen ezeket tekinthetjük napjaink dekoratív szépírásainak alapjául. A leges-legalapvetőbb szabályosságok meg is egyeznek a modern kalligráfiában alkalmazottakkal.

Így például:

• kerekded formákat írunk
• vékony és vastag vonalak váltakoznak egymással
• döntött betűket formázunk – a Copperplate esetében 55 fokban döntjük meg őket
• törekszünk az egyenletes egalizálásra

A Round hand vagy roundhand kifejezés egy gyűjtőfogalom, ami a 16. század óta velünk élő kerekded betűket jelenti. Angliából ered, ezért gyakran találkozhatsz vele English Roundhand-ként is. A barokk korból származik, így nem meglepő, hogy gyakran gazdagon díszítették, de önmagában a betűképe is kifejezetten díszesnek mondható.

Miben más a Copperplate?

Az elegáns Copperplate stílus betűi az angolok Roundhand kalligráfiáiból jöttek létre. A stílus a nevét arról kapta, hogy réztáblákba gravírozták a betűit, mégpedig sokszorosítási céllal. Az így készült rézmetszeteket később nyomóformákként alkalmazták, ezekkel nyomtatták a Copperplate írásokat.

Így nézett ki a Copperplate folyamata:

1. A kalligráfus elkészítette kézzel a betűket.
2. Ezeket később réztáblákba gravírozták – ebből lett a nyomóforma, tulajdonképpen egy rézmetszet formájában
3. Ezekből készült a nyomat, így sokszorosították a Copperplate betűket.

Ezért fordulhat elő az, hogy első ránézésre el sem tudod dönteni, hogy nyomatot vagy kalligráfiát látsz – mert tulajdonképpen mindkettőt 🙂

Modern kalligráfusként én magam is egészen hasonló munkafolyamattal dolgozom ma is, ha nyomtatás a végső célja a kalligráfiámnak. Először megírom, később valamilyen módon digitalizálom (rézmetszet helyett :), majd nyomtatásra kerül. Látod? Még a munkafolyamat is a korabeli kalligráfusoktól származik. 🙂

Szoktam azonban említeni, hogy a különböző kalligráfia stílusoknál általában – még a tradicionálisoknál sem – nem létezik egyetlen, mindenek felett álló megoldás, nem tudjuk azt mondani, hogy “így és csak így” lehet elképzelni az adott stílus betűit. Sem a betűformákat, sem a kivitelezést illetően. Ennek oka, hogy a különböző kalligráfusok kalligráfiái egyediek, ezért egy kis variabilitás mindig van a stílusokon belül is. Ugyanígy a folyamatainkban is lehetnek különbségek.

Mivel írták a Copperplate-et?

Jó ideig természetes íróeszközzel, például lúdtollal, később acél tollszemmel. Napjainkban fém tollheggyel képezzük a Copperplate betűit, így már csak ebből kifolyólag sem lesz teljesen megegyező a modern kor kalligráfusának Copperplate-je a korabeli penman-ekével. De ezzel nincs is semmi baj! Hacsak nem restaurálsz, nem elvárás, hogy pontosan ugyanolyanok legyenek a betűid mint valaki másé.

Round hand (kerekded) kalligráfiák a Copperplate nyomán

A korábban említett réztáblákból készült nyomatok elterjedése után, a XIX. és a XX. században elkezdtek kialakulni az Engrosser’s és Engraver’s Script-nek nevezett írások Európában és Amerikában. A Copperplate szabályait még inkább szigorították, matematikailag szabályozták és maga az íráskép is szigorúbbá vált; drámai kontrasztok jelentek meg a vékony és a vastag vonalak között. Az alap nem változott, csupán továbbfejlődött.

Nem szakértő szem ezeket a stílusokat (szinte minden tradicionális, kerekded formákkal írt változatot) a Copperplate kifejezés alá sorolhat – amivel egyébként túl nagy probléma nincsen, hiszen ahogy látjuk, egy tőről fakadnak.

Copperplate napjainkban

Napjainkban leginkább fém tollszemmel és egyenes vagy ferde tollszárral írjuk ezeket a stílusokat, tintával. Nagyon sokat számít az eredményes kalligráfia gyakorlásnál az eszközválasztás. A megfelelő tollszem, tollszár, tinta és papír nagyban meg tudják könnyíteni a munkánkat.

Bármelyik változata is tetszik meg Neked, kezdd itt, ezen a workshopon! Teljesen elölről kezdjük és lépésről lépésre haladunk. Beavatunk a Copperplate technikai sajátosságaiba, és megismerheted a mártogatós eszköz fortélyait!

Copperplate workshop